Gondolatok “Selwyn Hughes: A keresztyén lelkigondozó kézikönyvé”-ből

“...és a ki mást felüdít, maga is üdül.” Péld 11,25

A gondterhelt embereknek való segítségnyújtás nemcsak hivatásos lelkigondozók feladata, hanem minden egyes hívő emberé. Akár tudatosan, akár nem, szinte mindnyájan naponta részt veszünk mások lelkigondozásában. Barátunknak a házasságával van baj, szomszédunknak meghalt egy hozzátartozója, rokonunk megtudta, hogy rákos, fiunkkal vagy lányunkkal pedig arról kell beszélni, hogy mennyire elfogadhatatlan a viselkedésük – mindezek a lelkigondozói helyzetek megértést, együttérzést és személyes törődést kívánnak tőlünk.

Nem kell hivatásos lelkigondozóvá lenned, vagy külön tanfolyamot végezned, hogy segíteni tudj a problémákkal küzdő embereken. Természetesen az is igaz, hogy egyes embereknek Isten külön képességet adott erre, úgy ahogy Róm 12,6-8 írja: “Isten kegyelméből különféle ajándékaink vannak ... és ha a mi ajándékunk ösztönzi mások hitét, akkor lássunk hozzá.” Ez az ajándék, mások hitének az ösztönzése, Isten által adott képesség arra, hogy segíts feltárni és megoldani azokat a mély problémákat, melyek akadályozzák a hívőket a lelki növekedésben és a lelki érettség felé való haladásban. Talán azt feleled erre: “Nos, én nem tudok arról, hogy különleges adottságom lenne lelkigondozásra, ez tehát rám nem vonatkozhat.” Dehogynem. Ha nincs is különös lelki ajándékod arra, hogy mély belső problémákkal foglalkozz, Isten minden hívőnek parancsolja, hogy gyakorlati módon, áldozatok árán is törődjön másokkal. Jakab azt mondja: “Mi a haszna, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de cselekedetei nincsenek összhangban vele?” (Jak 2,14) Hasonló gondolatról olvashatunk Fil 2,4-ben is: “Ne csak saját dolgaitokra gondoljatok, hanem érdeklődjetek mások ügyei iránt is, az iránt is, amit mások tesznek.”

Az 1Thess 5,11 arra int, hogy: “bátorítsátok egymást, hogy felépítse egyik a másikat” , Gal 6,2-ben pedig ez a parancs van: “Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”

Az Újszövetség minden hívőt arra bátorít, hogy vállalja a felelősséget mások lelki fejlődéséért, és ebből a célból született ez a könyv is. Nemrég kimutatták, hogy laikus hívők és nem-hivatásos lelkigondozók sokszor hatékonyabb segítséget nyújtanak problémáikkal küzdő embereknek, mint azok, akik hosszú éveken át speciális képzésben részesültek. Robert Karkhuff kutatásokat végzett, melyek során összehasonlította a hivatásos lelkigondozókat a laikusokkal. A kutatások eredményei azt mutatják, hogy laikusok lelkigondozottjai éppúgy (néhány esetben még jobban) talpra álltak, mint akikkel hivatásos Jelkigondozók foglalkoztak. Ez a végkövetkeztetés nem teszi szükségtelenné lelkigondozók speciális kiképzését, de azt bizonyítja, hogy akiknek nincs ilyen irányú képzettségük, de őszinte vágyat éreznek a másokkal való törődésre, nagy változásokat vihetnek végbe lelkigondozottjaik életében.

O.H. Mowrer, az Amerikai Pszichológiai Társaság volt elnöke “A pszichiátria és vallás válsága” című könyvében nyíltan cáfolja azt a nézetet, mely szerint csak hivatásos lelkigondozók foglalkozhatnak mély belső problémákkal. Azt állítja, hogy a súlyos terhekkel, zavarokkal küszködő embert hivő laikusok olyan gyógyító lelki látásra segíthetik, amivel világi pszichiá­terek szaktanácsai nem vehetik fel a versenyt.

Gyakran felmerül a kérdés: “Miben különbözik a keresztyén és világi lelkigondozás?” Két dologban:

(1) a keresztyén lelkigondozás túlmutat az emberen, amikor a megoldást keresi, szemben a világi tanácsadással. mely nem tud hova mutatni,

(2) a Bibliára épít. A modern lelki tanácsadás többnyire nem ad útmutatást, arra buzdítja a gondozottat, hogy önmagában keresse problémája megoldását. A hívő lelkigondozás Isten Igéjének, a Bibliának elveit alkalmazza az emberi problémákra, és előfordulhat a lelkigondozás folyamán olyan helyzet, amikor a legjobb megoldás: felolvasni, amit Isten Igéje mond a kérdéses dologról. A keresztyén lelkigondozás lényege tehát: mély együttérzéssel és őszinte szeretettel elmondani az embereknek, hogy Isten mit vár tőlük.

2 Tim 3,16-ban azt olvassuk, hogy: “A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” Az Igéből azt is látjuk, hogy az ember Isten teremtménye: “És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelt az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké.” A teremtmény (ember) életútjához Isten létrehozta az útikalauzt is (Biblia). melyben mindent megtalálhatunk, ami a boldog és sikeres élethez szükséges ezen a földön és az eljövendő világban.

Figyelmeztetés!

Végül néhány figyelmeztető szó. A lelkigondozás egyik legfontosabb szempontja, akár súlyos problémáról, akár egyszerű lelki tanácsról van szó, hogy tudd, mikor kell az illetőt máshoz irányítanod. Ez olyan dolog, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni. Légy kész nálad tapasztaltabb testvérhez küldeni azt, aki tőled tanácsot kér, mihelyt úgy érzed, hogy a probléma túlnő ismereteden vagy tapasztalataidon. Ügyelj, és ha az alábbi jelek mutatkoz­nak, fordulj segítségért lelkipásztorhoz vagy küldd az illetőt szakemberhez (pl. orvos):

1) a tanácsot kérő személy súlyos depresszióban szenved, vagy továbbra is öngyilkossági szándékai vannak, annak ellenére, hogy minden eszközzel megpróbáltál segíteni rajta,

2) nincs benned elég testi vagy lelki kitartás ahhoz. hogy foglalkozz a problémával,

3) az illető erős ellenszenvet ébreszt benned,

4) orvosi beavatkozásra van szüksége,

5) az adott személy súlyos anyagi gondokkal küzd.

Az illető nem fogja elutasításnak érezni, hogy máshoz küldöd, ha így szólsz hozzá: “Segíteni akarok neked, de problémád meghaladja képességem és tapasztalataim határait. Ezért szeretnélek bemutatni valakinek, aki tapasztaltabb ezen a területen; biztos vagyok benne, hogy ő jobban tud segíteni, mint én.”

Isten áldja meg odaszánásodat és lelki szolgálatodat, hogy valóban változás történjen azoknak az életében, akik között Isten mint lelkigondozót használni fog.

Ne felejts el soha együtt imádkozni azzal, akivel foglalkozol, aki nehézségekkel küzd! Ez sokkal nagyobb segítség, mint gondolnád.

A problémákkal küzdő hívő ember lelkigondozásá­nak, felkarolásának felelőssége egykor főleg a lelkészek, a papság vállán nyugodott. Az egyháznak, Krisztus testének útját ezen a területen jelenleg forradalmi változás kíséri, mivel a hívők egyre inkább felfedezik annak igazságát, hogy minden egyes tag szolgálatára szükség van.

Egyre többen ráébrednek. hogy minden hívőnek szolgálata van Krisztus testén belül, és ennek a szolgálatnak egyik részét képezi egymás bátorítása és támogatása a személyes próbák vagy nehézségek idején.

“...Isten szerkesztette egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adva. Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.” 1Kor 12,24-26

A teljes könyv letölthető (PDF formátumban)