Mottó: „Valahányszor bezárul a boldogság egy ajtaja, nyomban kitárul egy másik, ámde az ember oly sokáig réved a csukott ajtóra, hogy nem ér rá észrevenni: egy másik tárva-nyitva áll, és csakis őreá vár.” (Helen Keller)
Videó: Dr. Telkes József: Krízis
A lelki válságok leírásának kísérlete egy sor fáziselmélethez vezetett. Az egyik elsőt Caplan mutatta be. Ő négy szakaszt különböztet meg:
1. Az érintett személy a terhelő helyzet láttán először az eddigi élettörténetében sikeres problémamegoldásokho z folyamodik.
2. Ha a szokásos megoldási módszerek alkalmatlannak bizonyulnak, emelkedik a félelemszint. Növekszik a tehetetlenség és a kisebbrendűség érzése
3. A belső erőtartalékok mozgósításával vészreakciók indulnak meg. Bizonyos körülmények között addig nem gyakorolt látásmódokat és megoldási szempontokat próbál ki az érintett személy.
4. Ha a problametikus helyzet tovább tart, akkor az érintett személy hajlik a nem valóságos, irracionális "megoldásokra". Ha ezek is csődöt mondanak, akkor a lelki kimerültség állapota következik.
„A krízis olyan állapot, amely akkor keletkezik, amikor a személy több lényeges ponton céljaival ellentétes akadályokba ütközik, s ezek az ő szokásos problémamegoldó eszközeivel leküzdhetetlennek látszanak. Ekkor felbomlik a személyiség egyensúlya, zavar következik be, miközben a személy több kísérletet tesz a megoldásra. Végül is eléri az adaptáció valamely fokát, amely vagy megegyezik a személyiség érdekeivel, vagy nem.” Caplan
Ha a krízis - ahogy Gerald Spaul mondja - a hosszabb hibás személyiségfejlődés talaján kialakult inadekvát reakciók következménye, a krízisnek megágyaztak a személyiség hiányállapotai, neurotikus mintái, játszmái, a coping mechanizmusok elégtelensége, a személyiség problémamegoldó válasz-készségének nem pillanatnyi, hanem hosszú folyamatban bekövetkező beszűkülése, akkor ezek korrekciója nélkül nem lehetséges a továbblépés, a rendeződés, azaz szinte törvényszerű az újabb megterhelésre az újabb krízis bekövetkezte.Ebből következően - a személyiség rekonstrukciója, rehabilitációja, korrekciója és a krízis által dinamizált segítő kapacitások bekapcsolása csak olyan terápiás keretek között valósulhat meg, amelynek feltételeit (...) a néhány működő krízisambulancia és -osztály biztosíthatja. Az életben bekövetkező kritikus változásokra, krízisekre öt alapvető feladat teljesítése lehet a válasz, akár a kliens, akár a segítő oldaláról is nézve:
A helyzet személyes jelentőségének értelmezése és megértése. (Beillesztve az életeseményeim sorába, megtalálom a helyét és értelmét az aktuális problémának.)A másik feladat a realitással és a külső követelményekkel való szembesülés. A „most mi a helyzet?”, „hogyan tovább?” témaköre ez.
A kapcsolat fenntartása a potenciális segítőkkel, a referenciaszemélyekkel, a számunkra releváns érzelmi, vagy szakértő kapcsolatokkal.A helyzet kiváltotta érzelmek ésszerű egyensúlyának megteremtése és megtartása.Az elengedő én-erő és kompetencia megtartása, és ennek felhasználása a helyzet további megoldásában. Továbbá: krízisintervención azokat az eljárásokat értjük, amelyekkel a válság lefolyását adaptív irányba tereljük, beleértve azt a törekvést is, hogy az egyén jövőbeni nehézségeit ezáltal eredményesebben tudja megoldani.
A hatékony krízisintervenció alapelvei Farberow szerint a következők:
* azonnaliság,
* probléma-közeliség,
* elkötelezettség,
* együttműködés,
* várakozás-teliség.
Ha tehát a szuicid krízisben lévő segélykiáltása, a „cry for help” eljut hozzánk, a következő lépéseket kell megtennünk:
kapcsolat-teremtés, s annak fenntartásával információk gyűjtése a bajban lévőről;
* a veszélyeztetettség mértékének megállapítása;
* a személyiség dezorganizáltságának felmérése;
* a fokális probléma azonosítása, tisztázása;
* a segítő erőforrások feltérképezése, szükség esetén ezek mozgósítása;
* a terápiás terv megformálása, a megfelelő akciók beindítása és
* a saját kompetencia állandó mérlegelése.
A válság oldásakor gyors feszültség-csökkentésre és elfogadó, beleérző megközelítésre törekszünk, s az eközben nyert fölismerésekből fogalmazódik meg az aktív beavatkozás elképzelése.[1]
Az öngyilkosság figyelmeztető jelei
Az öngyilkosság komplex, multikauzális jelenség.
Társadalmi szinten:
* Politikai rendszerből következő anómia és elidegenedés
* Szociálisan öröklődő kulturális-történeti magatartásminták
* Ambivalens társadalmi attitűdök a devianciákkal szemben
* Devianciaszabályozó intézmények fejletlensége
Mikroszociális szinten:
* Diszfunkcionális család
* Deviáns szubkultúra
* Diszfunkcionális iskola
Minden öngyilkosság előtt van valamilyen jelzés, amely a közelgő eseményre utal.
Lehet:
* Direkt, verbális (beszél róla)
* Direkt, non-verbális (beszerzi az elkövetéshez szükséges eszközt, előkészül)
* Indirekt, verbális (az élet értelmetlenségéről beszél)
* Indirekt, non-verbális (szociális izoláció)
Preszuicidális szindróma:
* Gondolatok az öngyilkosság témájára beszűkülnekszuicid fantáziák (egyre konkrétabbak)gátolt, saját személyre irányuló agresszió.
Egymás hatását felerősítik.[2] Ringel: az öngyilkosságot vagy komolyabb kísérletet azonos lélektani konstelláció előz meg, amit igen különböző lélektani problémák válthatnak ki.
E konstelláció az öngyilkosság előtti szindróma:
* fokozódó dinamikus beszűkülés,
* az agresszivitás gátlódása,
* menekülés a fantáziavilágba.
Az öngyilkosság előtti szindrómában az agresszív indulat nem tud megnyilvánulni, ugyanakkor a személyiség igen sok frusztrációt szenved, amely nyomán indulati feszültsége nő. Lélektani gátló mechanizmusok működése mellett az agresszió levezetődésének azért sincs módja, mert:
a/ az öngyilkosság előtti állapotban a személyiség általában önmagára haragszik, önmagával elégedetlen;b/ a frusztrációkat az egyén ambivalens kapcsolatban szenvedi el, ilyenkor a másik iránti szeretet és vágy megakadályozza, hogy az agresszió felé irányuljon, holott a frusztrációt ő okozza;c/ nincs olyan személy, aki az agresszív indulatnak tárgya lehetne, vagy a személyiség elszigeteltsége miatt, vagy pedig azért, mert az elszenvedett sérelem természete olyan.
Hogyan közelítsünk az öngyilkossági krízisben lévőhöz
Az öngyilkosság ritkán egy pillanat elhatározásának következménye. Mielőtt valaki kioltja az életét, az azt megelőző napokban, órákban általában fellelhetőek az arra figyelmeztető jelek.A legerősebb és legmegrázóbb jelek szóbeliek – „nem megy tovább”, „Már semmi se számít”, „Azt hiszem, véget vetek mindennek”. Az ilyen kijelentéseket mindig komolyan kell venni.
Egyéb szokásos figyelmeztető jelek:
* Depresszió, magábafordulás,
* Felelőtlen magatartás,
* Ügyek elrendezése, szeretett tárgyak elosztogatása,
* Jelentős változás a viselkedésben, beállítottságban, illetve megjelenésben,
* Droghoz vagy alkoholhoz nyúl,
* Jelentős veszteség vagy nagy változás elszenvedése.
Ha valaki depressziós, vagy öngyilkosság foglalkoztatja, az első reakciónk az, hogy segíteni szeretnénk. Tanácsot adunk, saját tapasztalatainkat mondjuk el, megoldásokat próbálunk keresni.Sokkal jobban tesszük, ha csöndben maradunk és meghallgatjuk az érintettet. Az öngyilkosságot fontolgató embereknek nem válaszokra, vagy megoldásokra van szükségük. Biztonságos környezetet keresnek, ahol kibeszélhetik félelmeiket és szorongásaikat, ahol egyszerűen saját énjük érvényesülhet.Hallgatni – igazán meghallgatni – nem könnyű. Vissza kell fognunk a késztetést arra, hogy mondjunk valamit – hogy megjegyzést tegyünk, hogy hozzáfűzzünk valamit, vagy tanácsot adjunk. Nem csak az elmondott tényekre kell figyelnünk, hanem a mögötte húzódó érzésekre is. A dolgokat az érintett perspektívájából kell megértenünk, nem a sajátunkból.
Mire van szüksége az öngyilkosságot fontolgatónak?:
* Valakire, aki meghallgatja.
* Valakire, aki igazán veszi a fáradságot, hogy meghallgassa őt.
* Valakire, aki nem ítélkezik, nem ad tanácsot, vagy nyilvánít véleményt, hanem teljes figyelmét képes neki szentelni.
* Valakire, akiben megbízhat.
* Valakire, aki tiszteletben tartja őt, és nem próbálja meg átvenni az irányítást.
* Valakire, aki mindent a legbizalmasabban kezel.
* Valakire, aki igazán törődik vele.
* Valakire, aki rendelkezésre áll, aki nyugtatóan hat és nyugodtan beszél.
* Valakire, aki megnyugtat, elfogad és hisz.
* Valakire, aki azt mondja „Nekem Te fontos vagy”.
Mi az, amit nem akarnak az öngyilkosság gondolatával foglalkozók?: Egyedül lenni.
Az elutasítás a problémát tízszer olyan elviselhetetlenné teszi. Ha van valaki, akire támaszkodhatunk, az kulcsot adhat a megoldáshoz. Ha valakit az öngyilkosság gondolata foglalkoztat, azonnal beszélnie kell valakivel az érzéseiről.Megleckéztetést. A tanmesék nem segítenek. Sem pedig, ha azt ajánljuk, „szedje össze magát”, vagy egy könnyed megnyugtató gondolat, mint „minden rendben lesz”. Ne elemezzünk, hasonlítgassunk, kategorizáljunk, vagy kritizáljunk.Kihallgatást. Ne váltsunk témát, ne sajnálkozzunk, vagy atyáskodjunk. Nehéz dolog az embernek az érzéseiről beszélni. Ne kérdezgessük, hagyjuk beszélni. Akik az öngyilkosság gondolatával foglalkoznak, nem akarják, hogy siettessék, vagy védekezésre kényszerítsék őket.[3]
Mit ne tegyünk a beszélgetés során:
* Ne kerülgessük a „szót” (öngyilkosság, halál, meghalás stb.);
* Ne bagatellizáljuk el…
* Ne ijesztgessük;
* Ne zsaroljuk;
* Ne hangoztassuk az élet szépségét;
* Kerüljük a közhelyes nyugtatgatást;
* Ne mutassunk pánikot;
* Ne könyörögjünk;
* Ne használjuk a „szabad-nem szabad”-ot;
* Ne beszéljünk róla általánosságban;
* Ne ébresszünk benne bűntudatot;
* Ne beszéljünk helyette, ha ő nem beszél;
* Ne moralizáljunk;
* Ne elemezgessük az öngyilkosság okát.
25 alapelv az öngyilkosokkal folytatott telefonbeszélgetésekhez
1. A telefonban minden egyes öngyilkossági utalást komolyan kell venni.
2. A telefonhívással egy életunt még kapaszkodik az életbe, különben nem telefonált volna.
3. A szuicid megnyilvánulás gyakran (egy utolsó) kísérlet arra, hogy a hívó egy embertársával beszéljen, akár ha névtelenül is.
4. Az öngyilkossági kijelentéseknek aktív odahallgatást kell kiváltaniuk.
5. Az öngyilkosok gyakran feketén/fehéren látnak. Ezért legtöbb esetben egyértelmű kommunikációs struktúrát várnak el a segítőtől (pl. apa-fiú relációban).
6. Az öngyilkossági krízis legveszélyesebb csúcspontja csak néhány óráig tart. Ne félj attól, hogy túl sokat adsz magadból, amikor (mint utolsó embert, akit megszólítanak) hagyod, hogy kihasználjanak.
7. Ha a saját, öngyilkossági gondolataiddal és kívánságaiddal tisztában vagy, akkor tudsz szorongás nélkül más ember szuicid törekvéseivel bánni.
8. Féltsd a másikat, de ne szorongj a szavaitól és a szándékától.
9. Kerüld a féltő, aggályos-jó szándékú körülírásokat. Mondj inkább "öngyilkos lesz" helyett "meg akarja ölni magát", vagy "gyógyszert vesz be" helyett "meg akarja mérgezni magát".
10. A szuicid hívók ambivalensen tétováznak az élet és halál közt.Mutass rá erre és erősítsd meg a hívót úgy, hogy még egyszer mindkét alternatívát átgondolni kényszerüljön.
11. Próbáld meg a másikat keresztnevén szólítani, ez megteremti a személyességet.
12. Aki el akarja dobni az életét, joga van ahhoz, hogy személyes kihívásával és képtelen gondolataival az idegeidre menjen.
13. Hagyd rá a másikra, hogy maga határozza meg azt a módot, ahogy Ő veled beszélni szeretne. Ha tárgyilagos, légy te is tárgyilagos, ha szakszerű, légy te is, ha szelíd, légy te is az.
14. Ne hagyd magad a reménytelenségbe belehúzni, ellenkezőleg, óvatosan módosítva kijelentéseit kérdezz mögéjük.
15. Kerüld a direkt, miért kérdéseket, amelyek a másikat sarokba szorítják.
16. Próbáld meg a másikat mini-akcióra biztatni: "sokáig kell beszélgetnünk egymással, nem inna valamit (nem gyújt rá addig, nem ül le), még a telefont tartjuk?"
17. Próbáld elérni, hogy a hívó forduljon a számára még jelentős, releváns személyekhez. Ha valóban nincs ilyen, ajánld fel ezt a lehetőséget magad neki.
18. Tudd meg, hogy a jelentős életterületek közül (önmaga, munkája, társas kapcsolatok, vallás és szerelem, szex, partnerkapcsolat) melyik eléréséhez segítheted hozzá.
19. Biztasd a másikat arra, hogy saját jövőjéről fantáziáljon, de el ne vedd tőle ezt a munkát, ne végezd el helyette.
20. Ne hagyd magad logikai végkövetkeztetésekkel meggyőzni, pl.: "HÁT ezért kell, megöljem magam!" Alakítsd át: "Emiatt (a belátható időben, adott körülmények között, ha ezek és ezek a lehetőségek bezárulnak) mérgezhetné meg magát".
21. Csak 2 vagy 3 direkt kérdést tégy fel (keresztnév, az elkövetés módja).
22. Indirekt kérdezz a lakcímére, munkahelyére, kollégáira, stb., de csak, ha feltétlen meg kell tudnod az adatait.
23. Mondd meg a hívónak, hogy milyen jó volt, hogy vele beszélhettél.
24. Próbálj megállapodást kötni, hogy a hívó, mielőtt megöli magát, még egyszer felhív téged, és csak akkor, miután már a javasolt lehetőségeket megpróbálta.
25. Ne félj attól, hogy némelyik ember utolsó emberi jogaként azt akarja eldobni, amiről te éppen - legalábbis gondolatban - alighanem nem mondanál le. Máday István Mentálhigiénés Szolgálat (kizárólag belső használatra)
[1] Buza Domonkos a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének elnöke (Budapest)
[2] Dr. Tolvay Katalin: Pszichiátriai alapismeretek (egyetemi jegyzet, 2002. Debrecen)
