Fárasztó egy dolog...

Gyakran előfordul, hogy úgy érezzük magunkat, mint akit agyonvertek. Fáradtak, levertek vagyunk, és közben azt érezzük mázsányi súly nehezedik ránk. Ilyenkor többnyire nem tudjuk, hogy mi lehet a bajunk. Kialvatlanságra, az időjárási frontokra gyanakszunk, és nem is sejtjük, hogy korunk tipikus "betegségének" tüneteit észleljük magunkon, nevezetesen a stresszét. Életünk mindig váltakozik nyugalmi, valamint stressz és krízis időszakok között. Az emberek különböző módon bánnak el a nyomással, feszültséggel - mivel mind különbözőek vagyunk.

Stressz, feszültség, nyomás, stressz, munkahelyi stressz

Egy személy múltja, tapasztalatai, neurológiai felépítése, mind szerepet játszik abban, hogy hogyan reagál a stresszre. Lehet valami stresszes az egyiknek és könnyű a másiknak.

Talán hasznos lehet, ha a fáradtságon, kimerültségen és levertségen kívül megnézzük még néhány tünetét a stressznek:

Nehéz döntéshozatal, bizonytalanság - mivel minden egyes döntés bizonyos felelősséget ró, a meghozójára - ami tovább fokozhatja a nyomást - ezért tudat alatt kerüli, elodázza a döntéshozatalt, bizonytalanná válik.

Álmodozás, fantáziálgatás - a szervezetünk tiltakozik, ha huzamosabb ideig kell elviselnie egy nehéz, vagy kellemetlen helyzetet. Az álmodozás lehet egy ilyen védekezés, menekülés a nehézségtől. Az ember a valós nehéz, kellemetlen helyzetből, egy álomvilágba menekül, és ott próbálja élni az életét, kihúzni addig, amíg elmúlik a nehézség.

Függőség (cigaretta, gyógyszerek, drogok, alkohol) - úgy is fogalmazhatnánk, hogy manapság a stressz korát éljük. Az állandó, tartós stressz miatt, sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy rossz megoldáshoz nyúl az egyén, és a fent említett szerekkel próbálja enyhíteni, elviselhetővé tenni a stresszt. Az egészben az a tragikus, hogy rövid időn belül, pont ezek a szerek válnak strsszorrá (stresszt kiváltó ok) az egyén életében.

Aggodalmaskodás apróságok miatt is - az állandó stressz állapotát nehéz elviselni. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy romlott az életminősége, az egész állapota. Ezért a biztonságának veszélyérzete miatt, minden dologra, ami körbeveszi, vagy történik vele, aggodalommal tekint; fél, hogy tovább romlik a helyzete.

Bizalmatlanság az emberekkel, még családdal, barátokkal is - szorosan kapcsolódik az előzőhöz.

A beszédben a gondolat fonalának gyakori elveszítése - a huzamosabb ideig tartó stressz, képes teljesen kimeríteni az embert, így hát romlik a koncentrációkészsége, feledékenyebbé válik.

Feledékenység időpontokkal, dátumokkal kapcsolatban - mint az előzőekben.

Hirtelen harag - a stressz harmadik fázisára jellemző - amikor az egyén idegei kezdik felmondani a szolgálatot, amikor már nem bírja tovább. Ilyenkor a feszültség levezetése miatt, hirtelen robban, olyanná válik, mint egy időzített bomba.

Alvászavarok - a nyomás következtében feszültté vált idegeknek köszönhetően különböző alvászavarok léphetnek fel. A leggyakoribb az, amikor az egyén nem tud elaludni. Az izmai görcsös feszültségben vannak, ami megakadályozza abban, hogy ellazuljon. Idegei pattanásig feszülnek, és kész gondolat-kavalkád van a fejében. Bármilyen fáradt, képtelen elaludni.

Nem megszokott viselkedés - ez inkább az egyén környezetének szóló figyelmeztetés, jelezve, hogy valami nincs rendben.

Mivel a stressz nem tekinthető egyértelműen (a klasszikus értelembe vett) betegségnek, ezért a tünetei sem kimondottan betegségre utaló tünetek. Így hát már az is segítség lehet, ha felismerjük a jeleit, hogy változtatni tudjunk az életvitelünkön, a gondolkodásunkon, kizárva ezzel jó néhány stresszort az életünkből.

A modern ember betegsége...

A XXI. század emberének egyik sajátossága, hogy szinte egy állandó stressz közepette kénytelen élni. Reggel feszültséggel és félelmekkel ébred, előre rettegve az előtte álló naptól. Este meg, bűntudattal fekszik le, mert nem volt képes megfelelni annak a tömérdek elvárásnak, amit a környezete lépten-nyomon vele szemben támasztott. Az éppen divatban lévő korszellem, hatalmas nyomást helyez az emberekre. Az ember értéke háttérbe szorult, és helyére az általa létrehozott produktum értéke lépett. Az embereket hajtja, űzi a teljesítmény kényszer. Muszáj valamit felmutatniuk, mert az alapján mérik az értéküket, amit létre tudnak hozni. A társadalom olyan mértékben fogadja el az egyént, amilyen az értéknövelő képessége, és amilyen módon az visszatükröződik az anyagi helyzetében. Ha sokat tud teljesíteni, és sok mindene van, akkor értékes és elfogadott, a társadalom megbecsült tagja. Ellenben, ha nem termel nagy hasznot, és nincs semmije, akkor értéktelen, és kitaszított tagja lesz annak a társadalomnak, aminek egyébként, az elfogadott része szeretne lenni.

Alapvető lelki szükségünk, hogy minden feltétel nélkül elfogadjanak, és értékesnek tartsanak minket. Mára elveszett az a gondolkodási modell, amiben az embert értékes lényként lehetett nézni, függetlenül attól, hogy mije van vagy nincs. A stressz melegágya, a valóságtól elszakadt, helytelen elveken alapuló gondolkodás. Az ember, miközben a teremtés remekműve - aki egy méltóságteljes minőségi életre hivatott - sorra gyártja azokat az élettel kapcsolatos elméleteit, eszméit, aminek következtében egyre magasabb és magasabb követelményeket állít sajátmagával szemben. Ezeknek az életelveknek, követelményeknek már réges-rég nem tud megfelelni, ami frusztrálja, és stresszben tartja. Így az ember kiszolgáltatott rabszolgájává vált a saját "beteg" elképzeléseinek. Úgy tűnik, hogy ezzel olyan csapdába esett, amiből nem, vagy csak nagyon nehezen tud szabadulni.

Mi is az a stressz?

A stressz, az élő szervezet válasza bármilyen természetű megterhelésre.Azaz, bárminemű helyzet, vagy tett, ami követelményt állít a személy elé. (Ezek a követelmények, illetve az azoknak való megfelelés kényszere, amelyek tulajdonképp felborítják a test egyensúlyát).

A jó és a rossz...

Mielőtt tovább mennénk, tisztáznunk kell, hogy kétféle stressz létezik.

Van egy olyan stressz, ami szükséges ahhoz, hogy élni tudjunk. Pontosabban, hogy ne csak vegetáljunk, hanem cselekvő kiteljesedett életet éljünk. Ez az a stressz, ami állandóan jelen van az életünkben, ami mozgásban, lendületben tart, energizál minket. Erre tehát szükségünk van, és ez nem is okoz semmiféle betegséget.

Ami az ellenségünk, az a distressz, amely az ember nem specifikus alkalmazkodása bizonyos helyzetekhez. Ez a káros, kellemetlen és egészségre ártalmas stressz.

Az ember úgy lett megteremtve, hogy képes legyen alkalmazkodni a környezetéhez. Ez egy csodálatos képessége az emberi fajnak. Képesek vagyunk alkalmazkodni az időjáráshoz, egymáshoz, különböző életfeltételekhez, még akár a súlytalansághoz, és a veszélyhelyzetekhez is. Az alkalmazkodó képességünknek szerepe van a distressz kialakulásában.

Amikor az ember veszélyben érzi magát, két lehetőség között választhat: vagy küzd és így védi meg magát, vagy elmenekül. Mind a két védekezési formához plusz energiára van szüksége. A szervezetünk hihetetlen zsenialitással lett megszerkesztve, ugyanis vészhelyzet esetén, az idegrendszerünkön keresztül eljutó ingerek hatására, a mellékvese-velőállománya adrenalint, és ahhoz hasonló hormonokat termel, amik fokozzák a szív működését, az erek kitágulását, növelik a vérnyomást az izmok jobb vérellátásának érdekében. Ilyenkor képesek lehetünk egy emberfeletti teljesítményre is. Ez még önmagában nem a kellemetlen és káros stressz. Gondoljuk el, hogy egy sportolónak is szüksége van erre a plusz energiára ahhoz, hogy valamilyen eredményt érhessen el.

Mitől káros?

A kérdésre úgy kapjuk meg a választ, ha megnézzük, hogy mi lehet az az ok, ami kiválthatja ezt a védekező, vagy alkalmazkodási reakciót. Természetesen az, amikor veszélyben érezzük magunkat, amikor valamilyen támadás ér minket. Ez a támadás lehet egy kívülről jövő fizikai támadás, de lehet egy olyan esemény is, amit az egyén támadásként él meg. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen helyzet:

• Határidő, az idő szorítása és sok munka, valamint bizonytalanság a munkával kapcsolatban.
• Teljesítménykényszer, amikor az egyén azért akar teljesíteni, hogy felfigyeljenek rá, észrevegyék és elismerjék.
• Kapcsolatok, ahol a felek nem őszinték.
• Környezet: munkahely, otthon és az unalmas rutinok.
• Nem reális elvárások másoktól vagy saját magunktól. Ez magában hordozza perfektcionizmust, türelmetlenséget, és rugalmatlanságot is.
• Az önbecsülés hiánya.
• Összehasonlítgatások, egymással való versengések.
• Elutasítottság érzet.

A felsorolásból kitűnik, hogy gyakorlatilag bármi tűnhet személyes támadásnak, bármi okozhat stresszt. Mégis az elutasítottság érzetére szeretném felhívni a figyelmet. Tudniillik, ez utóbbi gyökere a stressznek. A leggyakoribb nyomás, ami az emberre nehezedik és veszélyérzetet kelt benne, az az el nem fogadás, illetve a feltételhez kötött elfogadás. Vagyis a visszautasítottság, elutasítottság érzete. A veszélye abban rejlik, hogy nem tudatos szinten történik, hanem tudat alatt egy belső lelki szükségből ered. Ha csak ez az egy stresszor kikerülne az életünkből, azaz érezhetnénk a teljes, feltételnélküli elfogadottságot, akkor a stressz, mint káros fogalom, szinte megszűnhetne létezni. Amint azt már említettem, az ember legalapvetőbb lelki szüksége az, hogy a személyét feltétel nélkül elfogadják. Ez a szükség egyenértékű azokkal a nélkülözhetetlen fizikai szükségekkel, mint például a levegő, a táplálék és a folyadék. Az alapvető szükségeket be kell tölteni, mert különben, az ember elpusztulna nélkülük. Az embernek tehát létfontosságú, hogy elfogadják, és ezért egy örökös küzdelmet is folytat.

Mivel napjainkban az elfogadás valamilyen teljesítményhez van kötve, (az egyik "beteg" maga gyártotta elképzelése az embernek) korunk embere mindent elkövet, hogy megfeleljen a feltételeknek. Ez helyez rá egy olyan nyomást, ami kiváltja a stresszt. A magas követelményekre úgy tekint, mint ellenségre, aki megtámadta a biztonságát, a személyes fontosságát és elfogadottságát. Felveszi a harcot ellene, illetve igyekszik megfelelni neki. Így egy állandó "harckészültségben" él, termelve a plusz energiához szükséges adrenalint, és az egyéb hasonló hormonokat.Mivel ezek a hormonok azt a célt szolgálják, hogy nagyobb fizikai teljesítményt nyújthasson a szervezetünk, ezért, ha az olyan vélt támadáskor termelődik, ami nem igényel nagyobb fizikai megterhelést, akkor pont ezek a hormonok lesznek azok, amik károsítják a szervezetünket. Egy állandó felfokozott, készenléti állapotot fenntartva - magasabb vérnyomás, feszült, bevetésre váró izomzat, stb. - kimerítő, és toxikus hatással is lehetnek ránk. Ennek az állandó feszült állapotnak olyan fiziológiai hatásai is vannak, amik komoly betegségek kialakulását eredményezhetik (magas vérnyomás, infarktus, gyomorfekély, stb.).

A stressz három fázisa:

• Az első fázisban, az egyén úgy érzi, hogy veszélyben van, bajba jutott.
• A másodikban, alkalmazkodik, megszokja.
• A harmadikban, teljesen kimerül, nem bírja tovább.

Nem kötelező együtt élni vele...

Van egy bizonyos mértékű emberi képességünk arra, hogy elbánjunk a stresszel, de ebben - mint minden egyébben is - az elmebeli hozzáállás a kulcs.Egyrészt nagyon fontos, hogy az alapvető lelki szükségeink be legyenek töltve, a másik - ami feltétele az elsőnek - hogy a valósággal összhangban gondolkodjunk. A lelki szükségeink ugyanis csak úgy elégíthetőek ki, ha megtaláljuk az életünk legfontosabb kérdéseire a válaszokat. A valódi válaszok meg csak akkor lelhetőek meg, ha a valósággal összhangban, helyes alapokon gondolkodunk. Ha az objektív valóságnak megfelelően nézünk a világra és önmagunkra, s nem egy magunk által gyártott szubjektív módon. A distressz a modern ember problémája. Ez annak köszönhető, hogy az elmúlt párszáz év alatt, az ember gondolkodása gyökeresen megváltozott. Alapvető értékeket dobott el, felcserélve azokat olyan maga kreálta életelvekre, eszmékre, amik nem felelnek meg sem a valóságnak, sem az ember legalapvetőbb szükségeinek.

Stessz LCU

A három betű mögé bújt kifejezés a Life Crisis Unit életkrízis egység. Naponta osztogatják, és kínálgatják ritkán mondhatunk nemet. Life Crisis Unit életkrízis egység: a legegyszerűbben úgy írható körül, hogy az embert érő stressz alapegysége. Vannak 5 LCU-s stresszek, és vannak jó nehéz, 100-200 LCU-s stresszek, amik már igazán nagy súllyal nyomnak le. Persze, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a stressz nem azonos egy eseménnyel, behatással, hanem az egyénnek az arra adott reakcióját jelenti. Van, aki omlik, roppan össze olyasmitől, amire másnak szeme sem rebben. Szóval, statisztikai átlagról van szó. Az LCU-k úgy gyűlnek életünkben, mint az adósság. Egy ideig büntetlenül lehet gyűjteni, ám egyszer elérkezik a rovancsolás ideje. És aki az előző két évben egy bizonyos mennyiségű stressznél többet szenvedett el, az számíthat arra, hogy megbetegszik. Általános elvként azt mondhatjuk, hogy a stressz utat talál magának. Vagy ilyet, vagy olyat. Aki „roppan”, annak ritkán alakul ki mellette fizikai betegsége is. (A sírós nők szokták mondani: a sírás milyen jó stresszoldó, milyen egészséges. Ami egyébként igaz is.) Aki elég kemény, és nem roppan, ott testi tünetként fog előbukkanni a stresszhatás. Ez lehet egy gyomorfekély, a vérnyomás emelkedése, egy fertőzés a lestrapált immunrendszer miatt, vagy bármi más.

Az elmúlt 2 évben összegyűjtött LCU-k összege és a megbetegedés valószínűsége

• 300: 80 %
• 200-299: 50 %
• 150-199: 30 %

Két év hosszú idő. Ki emlékszik már arra, mi minden történt ez alatt? Egyszer csak megbetegszünk, és magunk lepődünk meg legjobban, miért éppen most, miért éppen én? Nem is történt semmi különös, épp akkor nem is rágták a gondok, nem is volt lestrapálva, és persze mindig is nagyszerűen bírta a gyűrődést. Szóval úgy érzi, bárkinek nagyobb esélye lett volna rá, mint önnek, és mégis. Pedig egyszerű. Kimerítette a keretet. Mi mennyi? Stresszt okozó életesemény-lista (Holmes & Rahe, 1967.)

Esemény / LCU érték:

• Házastárs halála: 100
• Terhesség: 40
• Válás: 73
• Nehézségek a szexuális életben: 39
• Különélés: 65
• Új családtag: 39
• Börtönbüntetés: 63
• Alkalmazkod. új szakm. / üzl.helyzet: 38
• Közeli családtag halála: 63
• Változás a pénzügyi helyzetedben: 38
• Betegség vagy sérülés: 53
• Közeli barát halála: 37
• Házasságkötés: 50
• Munkahely változás: 36
• Munkahelyi konflikt. a Te hibádból: 47
• Házastársi veszekedések szám. vált.: 35
• Házastársi kibékülés: 45
• Nagyobb zálog vagy kölcsön felvétele: 30
• Nyugdíjba vonulás: 45
• Kölcsön vagy zálog behajt. rajtad: 30
• Változás egy családtag eg.ü-i állapot: 44
• Munkakör / felelősség / változás: 29
• Gyermeked kirepül a családból: 29
• Szabadidős tevékenységek változása: 19
• Problémák az anyósékkal: 29
• Vallási tevékenysége megváltozása: 19
• Kiemelkedő egyéni teljesítmény: 28
• Szociális tevékenységek megváltzása: 18
• Házastárs munkába áll, vagy otthagyj: 26
• Kisebb adósság vagy nyereség: 17
• Iskola elkezdése vagy befejezése: 26
• Alvási szokások megváltozása: 16
• Változások az életfeltételekben: 25
• Családi összejövetelek gyak.változása: 15
• Változás a személyes szokásokban: 24
• Étkezési szokások változása: 15
• Problémák a főnökkel: 23
• Üdülés: 13
• Változás a munkaidő hosszában, feltételében: 20
• Karácsony: 12
• Lakóhely változás: 20
• Kisebb szabálysértés: 11
• Az iskola megváltoztatása: 20
• Kihágás: 11

A kulcsszó: a változás.

Ennek ismeretében megadhatjuk a választ Hamlet kérdésére: „Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlenek felé sietni...”Minden változás, még a jó is - megterhelő. Alkalmazkodni kell, új probléma-megoldási stratégiákat kialakítani, a régi, bevált rutint pedig el kell felejteni. A társadalomban más a helyzet, mások az „elvárások”. Csakhogy mi biológiailag olyan változások elviselésére készültünk fel az elmúlt pár millió év során, amely nemzedékek távlatában érvényesülnek. Volt idő kidolgozni az alkalmazkodás stratégiát, volt idő generációkon át szelektálódni. Ebben a kérdésben nem számíthatunk biológiai örökségünkre, csak a tanítható és megtanulható stratégiákra. Az alkalmazkodás kulcstényező a természetes szelekció során, és sokak szerint ebben csődöt fogunk mondani.

És amiről nem esett szó:

a sok nem számolt, apró pont, 1-2 LCU. Potomság, ugye? A filléreket is kivonták már a forgalomból, kicsire nem adunk. Korunkban változik a közmondások igazsága is: sok kicsi nem mindig megy sokra. Általában semmire sem. Ez van, és ha megszeretni nem is lehet, de megszokni igen. Már oda se figyelünk rá. „Csak nehogy az a sok potomság egyszer mindenné váljék.” írta valahol Sütő András.

Stressz és Depresszió

Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint egy évtized múlva a depresszió lesz a fejlett világban a leggyakoribb betegség. A felnőtt lakosság 15%-a esik át életében egyszer egy súlyos depressziós epizódon. Magyarországon 400 000 súlyosan depressziós beteg van, de csak töredéküknél ismerik fel a betegséget.

A depresszió jól körülírható agyi biokémiai változásokkal jár, amelynek időben elkezdett szakszerű terápiája a depressziós beteg szenvedésének enyhítésén és gyógyításán túl népegészségügyi vonatkozással is bír. Az időben, szakszerű kezelésben részesülő depressziós betegekre fordított kiadások (mint pl. kórházi ellátás, gyógyszer, vizsgálatok) csak 20% -át tették ki a nem kezelt depresszió okozta társadalmi és egészségügyi károknak (mint pl. öngyilkosság, másodlagosan kialakuló alkohol- vagy gyógyszerfüggőség), az egészségügy felesleges terhelése (tüneti kivizsgálások, a munkaképesség csökkenése, tartós betegállomány, rokkantnyugdíjazás), családi konfliktusok, a család szétesése.

Modern társadalmunk szinte kivédhetetlen velejárója a stressz, amit egyre gyakrabban emlegetnek úgy, mint a depresszió egyik kiváltó oka. Köztudott, hogy az erős vagy tartós stressz egészségkárosító hatással bír. A stressz legsúlyosabb egészségkárosító következményei: a depresszió, a gyomorfekély és a szív-érrendszeri betegségek.

Stressz hatása alatt a stresszhormonok elválasztása fokozódik, és tartós emelkedésük az idegrendszerben biokémiai zavart és szerkezeti elváltozásokat okoz. A kémiai egyensúly felbomlása következtében depresszió lép fel. Depresszióban és tartós stressz hatására is megfigyelték az idegsejtek elváltozását és pusztulását az agy körülírt területein, legkifejezettebben a hippocampusban, amely a szorongás, a tanulás és az emlékezés területén jelentős szerepet játszik. Az idegsejtek elváltozása és pusztulása okozhat bizonytalanságot, emlékezés zavarokat, csökkentheti a koncentrációt, az egyén új helyzetekhez való alkalmazkodását erősen beszűkítheti - úgy érzi, nem tud megbirkózni a máskor még nehézséget sem okozó feladattal - , amely tünetek mind a depressziós, mind a tartós stressz hatásnak kitett embert jellemzik.

A stressz és depresszió következtében az idegsejtek újraképződésének folyamata is leáll.

Az Európai Unió tagállamaiban dolgozók negyede van kitéve olyan munkahelyi stressznek - ez mintegy 4 millió embert jelent - , amely az egészséget súlyosan károsítja. Magyarországon a szakemberek szerint még ennél is nagyobb az arány. A feszültség és a szorongás korai felismerése, tudatosítása hozzásegíthet a stressz befolyásolásához, csökkentéséhez. A megelőzés mindenképpen kiemelt jelentőséggel bír. Pszichoterápiával a konfliktusmegoldó készség javítását ( munkahelyi stressz ), az önismeret fejlesztését, relaxációs gyakorlatok elsajátítását ( légzésgyakorlat, autogén tréning ) lehet elérni. Családterápiával, párterápiával a családból, kapcsolati problémákból eredő stressztényezőket lehet feltárni, oldani és megelőzni.

A stressz hatására kialakuló depresszió kezelése szakembert kíván. Az idegrendszerben stressz, illetve depresszió miatt bekövetkező biokémiai változásokat gyógyszeresen lehet befolyásolni. Ma már elérhető Magyarországon az az idegsejtvédő hatással is rendelkező antidepresszívum, amelyet az orvosi Nobel-díjjal rendelkező Paul Greengard is referencia-készítményként használt fel saját kutatásaihoz. A francia fejlesztésű antidepresszívum vissza tudja fordítani, illetve meg tudja akadályozni a stressz és depresszió hatására bekövetkező idegrendszeri zavart; az idegsejtek elváltozását és pusztulását, sőt az idegsejtek képződésének folyamatát is újra tudja indítani.

[forrás: OPNI]

Forrás: http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=10025